Gólyatábor 1 nap 2. Rész

P(Elindultunk a vonatállomásra.)
Reettenetesen izgultam! Milyenek lesznek az osztálytársaim?  Lesznek barátaim?  Ha lesznek úgy járnak zenesuliba? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem.  Az út, ami kb 10 perc lenne 2 másodpercnek se tűnt!  Az osztálytársaimról semmit nem tudok!  Csak az osztályfőnökünket ismertem, de őt is csak Facebookról,  ugyan is ott értesített engem ( és szerintem a többieket is) a Gólyatábor fontos információiról.  Nos!  Ott tartottam, hogy 2 másodpercnek se tűnt az út!  Olyan volt,  mintha csak beszáltam volna a kocsiból meg ki! :D Megérkeztünk a vonatállomásra ahol egyáltalán nem voltak olyan sokan!  Általában tolongunk a tömegben, de most csak mentem a szinte majdnem üres pályaudvaron.  Izgultam.... A bőrönd kerekei hangja egyre jobban csak arra ébresztett rá hogy hamarosan meglátom az új osztályom,  akik remélem teljesen mások lesznek mint az általános iskolában a volt osztálytársaim. De abba most nem megyek bele! Ahogy közeledtünk a peron felé,  megláttam az osztályfőnökömet,  mögötte pár diák állt bőrönddel és kistáskával a kezében. Mikor teljesen odaértünk, az osztályfőnök konkrétan a nyakamba ugrott,  Úgy örült, hogy végre személyesen is megismerhet.  Apát is megakarta ölelni a "boldogságrohamos" osztályfőnököm de mielőtt ezt tette volna ránézett az izmos ( :D ) Apukámra,  kitártotta a két kezét Apa kicsit meghökent de megengedte hogy megölelje őt. Anita is kapott egy nagy adag "boldogságrohamot" sőt ő meg puszit is kapott az arcára! :D Az osztályfőnök egyből elkezdett mesélni apának a programokról meg hogy vigyáz rám és mindenkire meg hogy nem csak ő lesz felügyelő tanár meg ilyenek.  Én erre nem nagyon figyeltem,  arra vártam, hogy az osztálytársaim közelébe szabaduljak. :)  Hát az a pillanat is eljött.  Először Anita felé fordultam, jó szorosan megöleltem.
-Ha bármi van hívj és repülök! A Skype aktív elérsz akármikor!  Telefonom itt van kéznél,  mondjuk az mikor nincs?-nevetett de láttam valami könny félét a szemében.  Rádöbbent,  hogy kezdek felnőni,  pedig nemrég még ketten játszottunk autósat a kis szőnyegen. Még egyszer megöleltem majd Apuhoz fordultam.  Őt is megöleltem de ő nem mondott semmit csak mélyen belenézett a szemembe. És ezzel mindent elmondott amit akart.  Majd mind megöleltük egymást amihez az Ofő is csatlakozott. Apa és Anita hamar elviharzott,  hogy ne húzzák tovább az időt. Az Ofő felém fordult majd ennyit mondott miközben nyújtotta a kezét felém:
-Bodnár Bence,25 éves vagyok, és nem házas. Nem tudom mit kell még ilyenkor mondani,  de ennyi egyenlőre elég. Apukáddal már beszéltem a tehetségedről,amitől félsz,  hogy hátrány!  Na figyelj!  Túl sok a tini regény olvasás! Normális osztályt kaptál,  nincs irigykedés,  de ha akad akkor azt elrendezem!  Csak a saját osztályod érdekeljen! Rendben? -nézett mélyen a szemembe, én meg jól me ez tanulmányoztam a szép sötétbarna szemét.  Szép :) De rájöttem, hogy kérdezett tőlem, így válaszolnom kellett.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá. Kedves volt tőle szerintem.  És ez szerintem nem különcködés. -Tegeződhetnénk? És ugye ez nem kivételezés?  És van zenesulis az osztályban? -Hadartam a kérdéseim.  Bence csak elmosolyodott.
-Persze tegezhetsz.  Nem, nem kivételezés!  Utálom azt! Van bőven zenesulis az osztályban.  De csak nálunk.  És emiatt lesz karaoke verseny szinte minden nap! És pénteken lesz megválasztva a győztes! -lelkendezett.  Én megkönnyebbten bólintottam. 
-Menj a többiekhez,  én várom az osztály másik felét. -mosolygott majd a vállamat megfogva odaírányított a már megérkezett diákokhoz.
-Sziasztok! -köszöntem mosolyogva,  magam után hurcolva a bőröndöt, meg a hátizsákom. Eddig 5-en voltunk,  velem együtt hatan.
-Szia!-köszönt egy látásra kedves lány. - Én Mercedes,  Merszedesz,  Mercédesz,  Merci vagyok ki hogyan ejti, mondja de én a Merci becenév mellett döntöttem,  így szeretem ha úgy szólítanak. Mercin kívül még Dórát, Bálintot, Dávidot és Barnabást ismertem meg. Kiderült ők is zenesuliba járnak. Egy 5 perc alatt mindenki megérkezett!  Minden osztály minden tagja megvolt!  És akkor elindultunk a hosszú útra.  A vonat mint egy 11111111000 fokos szauna!  Meleg volt.  Nagyon!
Este annyi történt, hogy beosztottak minket ilyen kis faházakba a Balaton mellett.  Engem Dórával, Mercivel, Lilivel és Lédával osztottak be egy nagy szobába.
Majd még jelentkezem! 
Vége! Peace! Csókol: Tami
--------------------------------------------------
Kedves Olvasók!
Igyekszem bepotolni a részeket de hát félév van :3 Elnézést kérek! Ez a rész hosszabb lett volna, de egyszer mentettem el, és ugye amit írtam utána azt nem és elment a gép  és amit írtam azt már nem  volt lelki erőm viszairni!  Bocsi
Peace! 
T